Köves Slomó köpönyegforgatása

Politikai túlélési lecke: Köves Slomó gratulációja, a közösség elárulása

Vannak, akik szerint a hűség erény, de a magyar zsidó közéletben Köves Slomó számára a hűség csupán egy lejárati dátummal rendelkező árucikk. Még szinte el sem hűlt a választási urnák melege, és a „királycsináló” „rabbi” már el is engedte korábbi pártfogója, Orbán Viktor kezét, hogy „nyerítő lovas” módjára vágtasson az új győztes, Magyar Péter kegyeiért.

Ez a gyorsaság nem politikai bölcsesség, hanem a legnyersebb opportunizmus. Aki tizenhat éven át a hatalom legfőbb kiszolgálója és ideológiai hátországa volt, most egyetlen tollvonással próbálja meg nem történtté tenni a múltat, és bejelentkezni az új korszak bizalmasának.

A múlt árnyai: Egy közösség szétverése

Ahhoz, hogy megértsük, miért olyan gyomorforgató ez a hirtelen fordulat, látnunk kell, mit hagyott hátra Köves az elmúlt másfél évtizedben. A magyar zsidóság – neológok, ortodoxok és a status quo irányzat – évszázados egyensúlyát rúgta fel azzal, hogy a vallást politikai és gazdasági fegyverré tette.

Köves és sógora, Shmuel Oirechman nem építettek, hanem hódítottak. A Chábád nevével takarózva, de valójában kormányzati hátszéllel, végrehajtották a magyar zsidó történelem legsötétebb vagyonátjátszását: az ősi Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) ellenséges átvételét. Elfogadhatatlan, hogy azok a közösségek, amelyek csodával határos módon túlélték a nácik pusztítását és a történelem viharait, most ilyen méltatlan bánásmódban részesüljenek a Chábád és az Orbán-kormány közötti kétes alkuk miatt. Nem lelkeket akartak menteni, hanem ingatlanokat, intézményeket és azt a hatalmas állami támogatást, ami ezekkel jár.

A „kóser” pecsét ára

Köves Slomó levele Magyar Péternek nem a vallási vezető üdvözlete, hanem egy „üzleti ajánlat”. Azt sugallja: „Én vagyok az, aki garantálja neked a nyugalmat a zsidó kérdésben és a jó kapcsolatot Izraellel”. Ez ugyanaz a recept, amivel Orbánt is kiszolgálta: fügefalevélként funkcionált a kormány számára a nemzetközi kritikákkal szemben, miközben belülről bomlasztotta a közösséget. Most pedig, látva a változást, már az új vezetőnél „házal” ugyanezzel a szolgáltatással.

De a valóság az, hogy Köves nem képviseli a magyar zsidóságot:

1. A neológ megvetéssel figyeli a hatalomhoz való dörgölőzését.

2. Az igazi ortodoxok mélységes felháborodással tekintenek a „rabbira”, amiért elvette tőlük a hitközségüket és eltiporta az örökségüket.

3. Az Izrael-kártya pedig puszta politikai marketing: a magyar-izraeli kapcsolatok nem egyetlen opportunista „rabbitól” függenek.

Emellett ideje lenne véget vetni annak a kényszeres törekvésnek is, amely a magyarországi zsidóságot és általában a zsidókat mindenáron Izraelhez láncolja. Számos zsidó ember egyáltalán nem tekinti magát a cionista állam által képviseltnek, még ha a Chábád mindent meg is tesz azért, hogy ezt a látszatot keltse.

Figyelmeztetés az új vezetésnek

Magyar Péternek tisztában kell lennie azzal, hogy aki ilyen gyorsan és gátlástalanul fordított hátat korábbi szövetségesének, az ugyanilyen gyorsan fog hátat fordítani neki is. Köves Slomó nem a megoldás az antiszemitizmus elleni harcban, hanem maga a megosztottság forrása.

A tisztulás, amit az új kormány ígér, nem maradhat meg a parlament falai között. El kell érnie a zsidó intézményrendszert is: véget kell vetni annak a korszaknak, ahol politikai szerencselovagok dönthetnek egy ősi közösség sorsáról, és vissza kell adni a bitorolt javakat a jogos tulajdonosaiknak. Emlékeztetni kell a „rabbikat” és mentoraikat, mint a Oberlander, hogy a hitközség nem válhat politikai zsákmánnyá.